“Életöröm és munkakedv: a kettő voltaképpen egy!” (Ibsen)
E-mail: fabry.szabolcs@tkki.hu, fabrysz@invitel.hu
Telefon: 20-4417-803, napközben.
Közéleti életrajz
1971-ben születtem Zircen, de Veszprémben nőttem fel. Ha megkérdeztek korábban, mindig úgy fogalmaztam: tágabb értelemben bakonyi, azon belül Balaton-felvidékinek vallom, érzem magam. Mára büszkén vallom magam nagyvázsonyinak, ennek a csodálatos adottságokkal és komoly helytállást igénylő lakókkal bíró község polgárának. Számomra Nagyvázsony jelenti a varázslatos környezetet; a páratlan látnivalókat, kalandos múltat, zamatos borokat éppúgy, mint gyermekeim gyönyörű otthonát, szomszédaink kedvességét, a kihívásokkal teli találkozásokat vagy a szomszédok vidám integetését – egyszóval mindazt, ami egy községet alkotó közösséggé formál.
Iskola, közösség, munka és Nagyvázsony
Az 1990-es érettségi után nyomdaipari iskolába jártam, 1998-ban pedig a református egyetem főiskolai karán végeztem általános iskolai tanító – vallástanár valamint drámapedagógia szakon. 2002-ben az ELTE Főiskolai Karán felsőfokú ifjúsági és pályázati szakember diplomát szereztem, 2001-2005 között a Selye Egyetem (Rév-Komárom, Felvidék, SK) távtagozatán (levelezőn) református teológiai tanulmányokat folytattam, amelyet a Hittudományi Egyetem MA teológia-szociáletikai képzésén 2010-től folytatok (és remélem, fejezek be – amennyire időm engedi).
Életem meghatározó közössége volt az önkéntességen alapuló cserkészet. 1990-től tagja, 1992-1999 között parancsnoka voltam a veszprémi református cserkészcsapatnak, amely az ország legnagyobb létszámú református cserkészcsapatává nőtte ki magát. 1992-ben segédtiszti, 1998-ban cserkésztiszti képesítést szereztem Budapesten. 1992 és 2001 között mintegy 40 hazai Kárpát-medencei tábor, cserkészképzés vezetésére kaptam megbízást. A cserkészet közössége szinte a teljes szabadidőmet meghatározta – ugyanakkor úgy érzem, pótolhatatlan élményekkel és tapasztalatokkal, felelősségtudattal ajándékozott meg.
1998-2000 között általános iskolában tanítottam; 2000-2004 között az Ifjúsági Minisztérium háttérintézményében, a Mobilitás veszprémi irodájában dolgoztam nemzetközis pályázatok programkoordinátoraként. Munkámból fakadóan konferenciák, pályázatírói képzések szervezése volt a feladatom a régióban. Különösen Nagyvázsonyban, a helyi Fekete Sereg Ifjúsági Egyesülettel együttműködve sikerült a nemzetközi ifjúsági munka helyi megalapozásánál sokat segíteni és együttműködni az akkor lendületet kapó helyi ifjúsági közösségekkel. Nemzetközis munkámért kétszer kaptam főigazgatói és egy alkalommal miniszteri elismerést. 2004-től a 2006-os helyhatósági választásokig általános iskolát illetve egy megyei médiaműhelyt igazgattam. Főállás mellett, szolgálatként láttam el a lelkészhelyettesítői szolgálatokat, hittantanítást, gyülekezetépítést falunk református közösségében.
Közélet és Nagyvázsony
A közélettel azt hiszem, hogy már akkor megismerkedünk, amikor szüleink ránkszólnak, hogy ne szemeteljünk az utcán, adjuk át a helyet az időseknek, köszönjünk előre a felnőtteknek. Később akkor találkozunk a közélettel, amikor nem tudjuk elviselni az osztálytárssal történt igazságtalanságot vagy amikor elvállaljuk a gimis focibajnokság megszervezését. Valahogy így voltam ezzel én is s bár a szüleim fülem hallatára soha nem politizáltak, mégis úgy nőttünk fel, hogy fontos magyarságunk, anyanyelvünk és a közösség, az emberek szeretete. Szüleim gyerekkoromban is vittek Erdélybe, Felvidékre, de ennek jelentősége akkor tudatosult bennem, amikor a Harag György Stúdiószínpad tagjaként minden esztendő tavaszán eljutottunk Felvidékre és az ottani magyar kisgyereknek gyermekdarabot adtunk elő. A középiskolásokból, fiatal felnőttekből álló amatőr színpad a színház tatarozása alatt azt a feladatot kapta, hogy a mesedarabokat betanulja és játsza azokat megyeszerte. Tavaszonként egy hetet Galántán, Vágsellyén, Jókán és a felvidéki magyar falvakban játszani, a tanítónénik meghatottságtól könnyes szemeit látni nagyon erősen rádöbbentett arra, hogy magyarnak lenni felelősség és különleges ajándék.
Természetes volt, hogy óbudai nagyszülőknél töltve a szüneteket, elmentem néhány cimborával az Erdély-tüntetésre 1989-ben. A legmeghatározóbb élmény mégis az 1951-ben koncepciós perben, közel kétezer mártírtársával együtt kivégzett nagyapám, Fábry Zoltán huszárezredes újratemetése volt a budapesti 298-as köztemetőben, a Nemzeti Pantheonban. Elolvasva a család történetét, látva sírig hű nagymamám hűségét, nem volt kérdéses, hogy több dolgunk is van a világon, mint dolgozni, enni-inni, jól érezni magunkat.
1990-ben megkerestük néhány osztálytársammal szüleim jó barátját, dr. Horváth Balázst és plakátoztunk Veszprémben az MDF-nek. Ugyanezt nagykőrösi diákként megtettük 1994-ben is, amikor már a kopogtató cédulákat is gyűjtötték bejárva a környékbeli tanyavilágot. Felejthetetlen élmények és tanulságos találkozások emlékét őrzöm. Számomra a közélet az emberek szeretetén, az érdekeik védelmén, a magyarságunkat, közösségeinket összefogással erősítő szolgálaton alapul, amelyet hittel, elszántsággal kell végezni
Szeretteim és Nagyvázsony
Két testvérem van. Féltestvérem, Bálint még középiskolás, Debrecenben él, édesapám második házasságában. Nagyobbik öcsém, Balázs nálam két évvel fiatalabb – a műszaki egyetemet követően az Egyesült Államokba nyert ösztöndíjat. Jelenleg az USA-ban saját cégét igazgatja és magyar feleségével gyermekeiket (3) nevelik. A helyi magyar közösségnek aktív tagja. Remélem, egyszer hazatér, haza: a Balaton-felvidékre, hogy szűkebb hazáját, környékünket gyarapítsa szorgalmával, tehetségével, elért eredményeivel.
Feleségem, Fábryné Dr. Takács Tímea jogász-politológus, vecsési sváb családban nőtt fel. Három gyermeket nevelünk: Laura Anna 2002-ben, Csanád Zsolt 2005-ben, Lehel Sándor 2007 februárjában született. Úgy érzem, a Jó Isten legszebb ajándéka párom – közös ajándékaink pedig gyermekeink. Törekszem rá, hogy Nagyvázsony polgárai épp úgy, mint családom is: büszke lehessen azért a munkáért, amit a községért tehetek. Többek között annak a háttérnek köszönhetően, amit ők jelentenek.
Választási vereség
Eddigi választások után a 9. kihívom legyőzött 2011 nyarán. 2010-ben úgy nyertem meg a választást, hogy sajnos kisebbségben voltam a testületben. Évek óta táboroztatok gyermekeket a Kárpát-medencében és az erdélyi táborhoz kijárt támogatások egyikét, 98.000 Ft-ot szabálytalanul fizettem be a tábort biztosító alapítvány számára. Egyik képviselő feljelentett, bíróságra nem került az ügy, de az ügyészség megrótt. A testület kimondta feloszlatását és új választást írtak ki. Korrekt cikk erről itt olvasható (Magyar Demokrata). A választáson minden korábbi választáshoz képest több szavazatot kaptam (korábbi szavazatszámok: 238, 322, 2011: 366), de mégis 32 szavazattal vereséget szenvedtem. Azóta a felnőttképzésben dolgozom, egyházi szolgálatokat végzek, közösségi programokat szervezek, vendégházat üzemeltetünk és gazdálkodom is 30 ha-on jószágokkal. Valamint, nem utolsó sorban több időm van tanulni, feltöltődni szeretteimmel, barátaimmal, kapcsolatokat építeni és erősíteni.
